Bő egy hónap múlva a megyei választásokon induló politikai pártok és független jelöltek listáit le kell adni. Az uborkaszezon ellenére teljes gőzzel folynak az egyeztetések, a szövetséges keresések politikai pártjaink között. A nem éppen objektív tájékoztatásról híres egyetlen magyar napilapunk a minap azt a hírt hozta, hogy Kassa megyében a Most-Híd megegyezett a KDH-val, s koalícióban vágnak neki az őszi megyei választásoknak. A megállapodás viszont csak a képviselőjelöltekre vonatkozik.

                                       Karikatúra: erdelyinaplo.ro

A Most-Híd Kassa megyei elnöke szerint a KDH megyeelnök-jelöltje esélytelen, ezért pártjuk nem áll be mögé. Látszólag a dolog talán rendben is van, de mégis valami sántít a Kassa megyei egyezség kapcsán. Idézzük csak fel a vegyes párt elnökének érvelését, ami sokszor és sok helyen elhangzott már – legutóbb a Pravda augusztus 5. számában jelent meg – azzal kapcsolatban, hogy Nyitra megyében az MKP nem kötött koalíciót Bugárékkal.

A Most-Híd elnöke állandóan azt hozza fel, hogy az érsekújvári járásban, ahol két választási körzet van, a párkányiban az MKP ellenük megy, mert nem egyeztek meg, viszont az érsekújváriban az MKP közösen akart indulni a Most-Híddal. Az Elnök úr viszont nem tud elképzelni kétféle kampányt egy járásban. Szerinte járásonként szükséges az egységes fellépés. A héten megkötött Kassa megyei koalíció kapcsán viszont úgy tűnik, simán el tudja fogadni a kétféle kampányt nem egy járáson, hanem egy megyén belül.

A pártelnök azzal érvel, hogy elképzelhetetlen számára, hogy az érsekújvári körzetben, ha az MKP-val indultak volna közösen, kampányolniuk kellett volna az MKP jelöltek mellett, ugyanakkor a szomszédos párkányi körzetben egymás ellen megy a két párt. Bezzeg a történtek után Bugáréknak Kassa megyében nem maradt más, mint a megye több száz települése választópolgárának elmagyarázni, hogy hogyan is van ez – a képviselőkért közösen, szövetségben kampányolunk, de az elnökkel kapcsolatban egymás ellen megyünk, azaz ellenfelek vagyunk. Mi ez, ha nem kettős mérce, mi ez, ha nem politikai bukfenc?

Természetesen mindenki, aki egy kicsit is foglalkozik a politikával tudja, hogy miért nem kötött a Most-Híd koalíciót a KDH-val a megyeelnök választással kapcsolatban. Azt is tudjuk, hogy kit támogat majd a Most-Híd megyeelnök-jelöltként Kassa megyében, hisz ott kele
ten is érvényes, amit a minap mondott a párt egyik nyugati regionális vezetője: „Mi nem szívesen állnánk a vesztes oldalára".

Szigeti László
az MKP OT elnöke

A független tájékoztatásról nemigen híres egyetlen hazai magyar napilapunk a minap érdekes közvélemény-kutatási eredményekről számolt be. Az írásból kiderül, hogy a MOST-HÍD vegyes párt a Focus és a Publicus Slovensko ügynökségtől rendelt egy felmérést, melynek lényege, hogy április végén, május elején 741 fős tiszta magyar mintán felmérték a pártpreferenciákat.

Beigazolódni látszanak azok a félelmeim, melyek az őszi megyei önkormányzati választásokkal kapcsolatban, főleg a Nyitra megyei ún. nagy szlovák koalíció szétesésével, illetve megmaradásával függnek össze.

Járt utat a járatlanért el ne hagyj! — vallják a szlovák koalíció megyei politikusai. Valószínű, hogy a HZDS-sel már nem számolnak, de így is a SMER, a KDH, az SDKÚ trió egyértelműen a győztes koalíció lehet. Hiába papoltak az ún. népi platform pártelnökei a fővárosban az egységes, közös fellépésről, a KDH és az SDKÚ Nyitra megyei vezetői fittyet hányva a pártelnökök szavaira, másképpen döntöttek. Győzött az egyéni és csoportérdek, valamint a közös ellenség, a magyarok elleni összefogás.

A legnagyobb pofont a MOST-HÍD kapta, akik naivan azt gondolták, elég hangoztatni, hogy ők az együttműködés pártja, s a partnerek ettől mindjárt hasra esnek. Az együttműködéshez viszont mindig két vagy több fél kell. Ahogyan nem sikerült az MKP-ra, úgy a KDH-ra és az SDKÚ-ra sem tudták Bugárék rákényszeríteni akaratukat - kosarat kaptak.

A legnagyobb ellenfél

Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogyan tovább a legmagyarabb megyében, hisz az idő múlik, s egyre nehezebben körvonalazódik a megoldás. Egy alapvető, de rendkívül fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. A megyében az MKP-nak nem a MOST-HÍD, s a MOST-HÍD-nak nem az MKP a legnagyobb ellenfele, hanem mindkettőnek az újabb győzelemre éhes, a megyei hatalom ismételt megszerzésére készülő nagy szlovák koalíció. Jó lenne, ha ezt mindnyájan tudatosítanánk, s félretennénk minden eddigi vélt vagy valós kölcsönös sérelmet.

Legfőbb ideje, hogy munkánkat arra összpontosítsuk, mit lehet kezdeni a szlovák koalíció ellenében. Valami hasonló összefogásra lenne szükség, mint a 90-es évek végén Mečiar kormányának megdöntésekor. Nyitra megyében harcunkat valószínűleg nem tudjuk győzelemre vinni, de nem mindegy, hogy a regionális parlamentben a nagy szlovák koalícióval szemben 10-15 vagy 20-25 képviselő ül-e. A tisztességes eredmény elérése érdekében többpárti összefogásra van szükség.

Kibővíteni a tárgyalásokat

Itt az ideje, hogy az MKP és MOST-HÍD közt ne arról szóljanak a tárgyalások, hogy csak koalíció létezhet, és csak akkor van együttműködés, ha az összes választókörzetben, azaz az egész megyében megegyezünk, hanem kapjanak mandátumot a járások, és ahogy tudnak, egyezzenek meg. Igen, az egyezség célja a mandátumszerzés maximalizálása. Ki kell bővíteni a tárgyalásokat további politikai pártokkal, akár az SAS-sel, vagy a NOVÁ-val. Gondoljunk csak bele, mi lett volna a tavaly március 10-ei parlamenti választások eredménye, ha a MOST-HÍD nem diktált volna, hanem tisztességesen megegyezett volna az MKP-val, s úgy az MKP 4,28 százaléka a jelenlegi ellenzéket erősítette volna.

Most is minden szavazatra szükségünk lesz. Ha okosak leszünk, akkor valószínű, hogy a párkányi, komáromi, s talán a vágsellyei körzetekben a szlovák pártok bevonása nélkül is megszerezhetné a két párt (MKP és MOST-HÍD) a 3+8+4, azaz 15 mandátumot. Az SAS, a NOVA, vagy akár népszerű függetlenek bevonása elsősorban az érsekújvári és lévai körzetekben segíthetne, ahol a szlovák koalíció erős és népes bázissal rendelkezik. Egy jó kampánnyal, azt sugallva, hogy a pártok kölcsönösen támogassák meg, karikázzák egymás jelöltjeit, az átlagosnál magasabb részvételi aránnyal az említett két választási körzetben az MKP, a MOST-HÍD, az SAS, a NOVA jelöltjei és a függetlenek körzetenként akár 2-3 mandátumot is szerezhetnének.

Ne legyünk epizódszereplők

Tudom, sokan azt mondják erre, hogy a szlovák választópolgár sohase fog magyar jelöltre szavazni. Igaz, van ebben valami, de ha soha nem próbáljuk meg az efféle együttműködést, akkor Nyitra megyében örökké a „futottak még" kategóriában leszünk epizódszereplők. Az is egy lehetőség, hogy nem keresünk társakat, szövetségeseket, csakhogy akkor biztos a vereség. A lévai és érsekújvári körzetekben sajnos még az MKP -- MOST-HÍD összefogás is kevés a mandátumszerzéshez. Ha ehhez a nyitrai, tapolcsányi vagy aranyosmaróti körzetekben valamilyen óriási szerencsével a nagy koalíción kívüli szlovák pártok 1-2 mandátumot szereznének, ez már összességében akár 20-22 mandátumot is jelenthetne a szlovák koalícióval szemben. Természetesen az ilyen ellenzék csak akkor lenne működőképes, ha a választások után a pártok együttműködési szerződést írnának alá.

Fogytán az időnk. Jön a húsvét, majd kezdődnek az MKP járási konferenciái, azt követően pedig a kerületi tanácsok ülései. Rövidesen dönteni kell a megyei választásokon való indulás módjáról, nem csak Nyitra megyében, hanem mindenhol. Az indulatok, érzelmek és az értelem harcából szülessenek bölcs, javunkat szolgáló döntések.

Szigeti László, az MKP OT elnöke

Felmerül a kérdés, vajon az oktatási minisztérium február 19-ei levelének megfogalmazása idején, melyben a meglevő magyar tanítási nyelvű iskolák keretén belül szlovák osztályok megnyitásának lehetőségét szorgalmazzák, tudhattak-e a kormányfő február 26-ára tervezett túrócszentmártoni gyűlöletbeszéde tartalmáról? Mert a ficói gondolat, „Szlovákia a szlovákoké", ebből a levélből is kisugárzik.

                         Kép: hnonline.sk

Čaplovičék a levélben a Városok és a Falvak Társulásán keresztül gyakorlatilag arra buzdítják a polgármestereket, hogy a meglevő magyar tanítási nyelvű iskolákban, ha erre legalább 10 szülő igényt tart, nyissanak szlovák osztályt is.

Osztom az általános véleményt, miszerint mindenkinek meg kellene teremteni a feltételeket ahhoz, hogy anyanyelvén tanulhasson. A megvalósítás módja viszont, amit a tárca jelenleg szorgalmaz, megítélésem szerint nem a legjobb. Ugyanis, ha az adott település a szülők igénye ellenére sem hoz létre szlovák osztályt, vagy iskolát, az ide vonatkozó jogszabályok értelmében az állam ezt megteheti, s iskolafenntartóvá válhat.

Ellentmondásos az oktatásügyi tárca jelenlegi törekvése az alacsony tanulói létszámú osztályok, esetleg új iskolák nyitásával kapcsolatban, hisz nemrég még arról beszéltek, hogy a túlzottan költséges alsó tagozatos kisiskolák számát csökkenteni kell. Jelenlegi szándékuk megvalósítása értelemszerűen többletkiadásokkal járna. De nem ez a lényeg, amiért tollat ragadtam.

A lényeg a szándékban, a sunyi hátsó szándékban van, mely ott húzódik meg a háttérben ügyködő čaploviči mentalitásban. Hiába magyarázkodik a miniszter a parlament oktatási bizottságában a témával kapcsolatban, hogy ez mennyire „racionális és effektív intézkedés lenne, ami nem fordítaná egymás ellen a nemzetiségeket". Hiába fogadta el Čaplovič magyarázkodását a bizottság magyar nemzetiségű tagja mondván: „Attól féltem, ha valamilyen szlovák osztályt nyitnak, akkor megszüntetik a magyart, de úgy tűnik, ez nem fenyeget".

Tisztelt parlamenti képviselő úr! Nem szüntetik meg, megszűnik az majd magától. Persze nem ma, de még holnap sem. Viszont, ha ostobák leszünk, 10-15 esztendő elég lesz rá. Honi magyarságunk létszáma sem egy-két év alatt csökkent majd 120 ezerrel, ehhez is 2 évtized kellett. S mi az egy olyan nemzetnek, mely államiságát Fico szerint csak a szlovákoknak teremtette. Čaplovičnak igaza van abban, hogy ez magában egy effektív intézkedés lenne, csak nem mondja ki őszintén, hogy minek a hatékonyságát növelné. Igen, a magyarok beolvasztásának, elnemzetlenítésének, asszimilációjának hatékony eszköze lehetne ez az intézkedés.

Másfél évtizeden keresztül tanítottam, 5 évig igazgatója voltam egy szlovák-magyar tannyelvű iskolának. Elhibázott, mindkét fél, nemzet számára előnytelen modell, amit fel kell számolni. Igazgatóként, ha látszólag a szlovákoknak kedveztem és rájuk mosolyogtam, a magyarok rúgtak belém, és fordítva. Ez viszont csak egy epizód, a lényeg máshol van. Hisszük és valljuk, hogy egy oktatási intézménynek kell, hogy legyen szellemisége. Valóban fontos az iskola szellemisége.

A magyar iskola szellemisége a magyar nemzet sajátosságain alapul, azokra épül. A szlovák iskola szellemisége ugyanúgy a szlovák nemzetére. Igaz, hogy a kettőnek van közös metszete, mégis úgy gondolom, hogy az iskola szellemisége egy teljesen egyedi, megismételhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható fenomén. Ne keverjünk össze dolgokat, ha nem muszáj. Nyilván az emberi civilizáció is egy államközösségben élne, ha nem lennének köztünk nemzeti, vallási, nyelvi, faji, etnikai, érdek- és egyéb különbségek, sajátosságok. Tudjuk, hogy vannak, s ezért élünk a földön külön országokban, államokban.

Az egy igazgatóság alatt működő kétnyelvű iskolákban idővel súrlódási felületek keletkezhetnek. Vélt és valós sérelmek miatt békétlenség gerjedhet a két fél között. Idővel felmerül a kérdés, ki legyen az igazgató, milyen legyen az iskolatanács összetétele, hogyan működjön a szülők szövetsége, milyen legyen a tantestület tárgyalási nyelve, ki hol melyik tagozaton tanítson, vagy taníthasson, mely nemzet ünnepét hogyan és egyáltalán ünnepeljük-e, (ami az egyiknek ünnep az a másiknak gyász, vagy fordítva) ki kire fizet rá anyagilag, melyik fél hozza a szponzortámogatások többségét, stb.

Rendkívül nehéz egy ilyen iskolát kiegyensúlyozottan, békességben, sérelmek nélkül működtetni. Az esetek többségében az idő és a nemzetállam-építő ficói és mindenkori kormányszándék miatt mi, magyarok húznánk a rövidebbet. Ezért a megoldást nem abban látom, hogy növeljük a vegyes tannyelvű, közös igazgatású iskolák számát, hanem - ha az állam anyagilag támogatja, és van rá elegendő igény - saját iskolai szellemiséget létrehozó és ápoló, a tanulók anyanyelvén oktató önálló intézmények létrehozásában.

Szigeti László, az MKP OT elnöke

A Most-Híd politikusai a megyei választások előtt továbbra is folytatják a jól ismert kommunikációs örvényt, miszerint a sokszor kimondott hazugság igazsággá válik. Solymos Lászlónak, a párt második emberének legutóbbi blogbejegyzése ezt igazolja.

Emellett, szokás szerint, csúsztatások halmazával árasztja el olvasóit. Az MKP és a Most-Híd a parlamenti választások utáni első hivatalos találkozójára 2012. május 30-án került sor. Tény és való, hogy a találkozó nem volt feszültségektől mentes, bár szerintem senki nem is gondolta, hogy az lesz. A találkozó után mindkét párt elnöke visszafogottan nyilatkozott, megállapítva, hogy bár megegyezésre nem került sor, a megbeszéléseket folytatjuk.

Ahogy most sem, akkor sem értettük Solymos László blogbejegyzését. A frakcióvezető akkor sem mulasztott el belerúgni az MKP-ba és annak elnökébe a tárgyaláson elhangzott néhány mondatot idézve, természetesen, kiragadva a szövegkörnyezetből. Miért volt erre szükség? Miért nem elégedett meg pártja elnökének, Bugár Bélának visszafogott nyilatkozatával? Így akarta netán elősegíteni a két párt megegyezését? Vagy éppen meg akarta torpedózni azt – ismételten és újra – az együttműködés hangzatos szlogenjébe burkolózva, ahogy ezt most is teszi?

Solymos Lászlónak valószínűleg rossz a lelkiismerete, hiszen blogbejegyzésében visszatér a 2012-es választások előtti időszakhoz is. Valószínűleg ma már csak ő és legközelebbi párttársai láthatják korrektnek a Most-Híd akkori MKP-val szemben megfogalmazott ajánlatát, miszerint menjünk a listájukra független jelöltként.

De hagyjuk a múltat. Nézzük a megyei választásokról szóló egyeztetéseket. Az MKP ajánlata világos. Mivel a megyei képviselőjelölteket járási szinten választják, ott kell kezdeni a tárgyalásokat. Az alelnök érvelése, miszerint mi csak ott akarunk együttműködni, ahol gyenge az MKP, nem helytálló. Elsősorban azokban a járásokban kellene együttműködnünk és megegyeznünk, ahol a magyarság aránya 50 százalék alatti, azaz veszélyeztetett a magyar képviselet.

Abban a három választási körzetben – Dunaszerdahelyen, Komáromban és Párkányban –, ahol a magyarság aránya 50 százalék fölötti, akár a versenyt is vállalni kell. Bár a megegyezés itt is lehetséges. Valljuk, hogy örülni kell annak is, ha egy járásban meg tudnak egyezni a tárgyalófelek abban, hogy nem indítanak teljes képviselőlistát, ugyanakkor más járásokbeli szembenállás nem szabad, hogy ezt megakadályozza. Különben is, a járások többségében a felek egyszer, legfeljebb kétszer ültek a tárgyalóasztalhoz. Gyakorlatilag az egyeztetések elején vagyunk. Ezért érthetetlen számomra, miért kell máris messzemenő következtetéseket levonni.

Nem az MKP akarta a kisebbségi többpártrendszert, hanem a Most-Híd. Vállalja hát annak a következményeit is. Úgy tűnik, annyira félnek a szabad demokratikus versenytől ebben a három körzetben, hogy még szlovák pártokat is hajlandók segítségül hívni az MKP legyőzésére. Mellesleg még jóval az MKP-val megkezdett tárgyalások előtt nyilvánosságot látott az a hír, hogy a Most-Híd megkezdte a tárgyalásokat a népi platform pártjaival. Mi ennek ellenére nyíltan és őszintén ültünk le velük tárgyalni, és folytatni is kívánjuk az egyeztetéseket. Idő még van bőven. Nem kell az elkövetkező 24 órában megegyezni, van még rá néhány hónapunk. Mi azt szeretnénk, hogy a tárgyalásokon garanciákat kapjunk arra, hogy az együttműködés nemcsak puszta hatalomszerzésről szól, hanem a magyarság dél-szlovákiai ügyeinek közös felvállalásáról, amely a választások után is működőképes lesz.

A Most-Híd politikusainak el kellene végre fogadniuk azt, hogy a tárgyalások nem arról szólnak, hogy mi automatikusan elfogadjuk az ő ultimátumaikat, hanem arról, hogy kompromisszumot kötünk egymással. A siker záloga az lenne, ha ugyanolyan kompromisszumképesek lennének az MKP-val szemben, mint a szlovák pártok esetében teszik. De ettől, sajnos elég messze vannak. Solymos László blogbejegyzése erről tanúskodik. Reméljük, pártja átértékeli a helyzetet.

Szigeti László,

az MKP OT elnöke   

A Most –Híd és az MKP között a Nyitra megyei önkormányzati választásokról Gútán megtartott tanácskozás eredménye, illetve eredménytelensége úgy látszik, kiverte a biztosítékot egyes hidas politikusoknál. Parlamenti frakciójuk vezetőjének blogbejegyzése a politikai populizmus és demagógia határát súrolja. Érthetetlen számomra, mi ez a nagy sietség, az idegeskedés és sárdobálás a frakcióvezető úr részéről. Vagy talán az a célja, hogy traumatizálja a szlovákiai magyarokat, hogy még az a maradék kedvük is elmenjen az őszi megyei önkormányzati választásokon való részvételtől?

Legkevesebb 10 hónapunk van még a megyei választásokig. Csak megemlíteném, hogy az MKP négy évvel ezelőtt szeptemberben adta le a jelöltek listáját a novemberben megtartott választásokra. Tehát van még idő bőven. Igaz, hogy Nyitra megyében harmadik alkalommal ültek asztalhoz a tárgyalófelek, azonban az igazsághoz tartozik, hogy az előző kettő olyan időszakban történt, amikor az MKP az általános tisztújítás kellős közepén, vagy közvetlen utána volt. Gyakorlatilag még nagyon az egyeztetések elején tartunk.

Talán mégis igazak azok a híresztelések, hogy a Most-Híd máshol keresi a frigyhez az arát, s ezért akarják az MKP-val való tárgyalásokat minél előbb letudni. A gútai tárgyalásokon bennünket egyértelműen az őszinte együttműködési szándék vezérelt. Annak ellenére, hogy partnereink ezt a szándékot már sokszor, sok helyen elmondták, én Gútán mást tapasztaltam.

 Az együttműködésnek viszont rendkívül sok formája van. Érdekes a Most-Hídnál tetten érhető szelektív emlékezet. Koalíciós együttműködésről csak akkor beszélnek, ha az ötlet tőlük származik, s nekik előnyös. A tavalyi márciusi parlamenti választásoknál az együttműködés leghatékonyabb formáját, a koalíciót elutasították. 10 hónappal később már a koalíciós együttműködésre esküsznek, az együttműködés egyéb formája számukra elfogadhatatlan. Egyszer így, máskor úgy, ahogy nekik a legjobban megfelel.

Igaz, hogy a választások megyei szinten valósulnak meg, de a lényeges dolgok a választási körzetek szintjén történnek, hisz ott kell az adott kínálatból választani a polgároknak. A lévai körzet választói nem tudnak beleszólni a komáromi körzet eredményébe és nem is akarnak. Ezért kell a hangsúlyt az együttműködés terén a választási körzetekre összpontosítani. Értesüléseim vannak arról, hogy a HÍD járási vezetői készek tárgyalni az együttműködésről, csak a megyei és országos vezetéstől való félelmükben ettől elhatárolódnak. Egyszerűen félnek. Vajon az önkormányzati választásoknál is csak akkor lesz együttműködés a két párt között, ha mindenhol koalícióban indulunk?                                  

Minden politikai tárgyaláshoz türelem kell. Az egyszer megingott bizalom nehezen áll helyre. Nem mi voltunk azok, akik előidézték, hogy magyar vonalon két párt küzdjön a választók kegyeiért. A sebek lassan gyógyulnak, de nincs más választásunk, együtt kell működnünk, s az MKP ezt akarja. Az együttműködésnek rengeteg formája van.

Nyugodt, konstruktív tárgyalásokra van szükség. Ezt szorgalmazzuk mi Nyitra megyében is, ahol az MKP tárgyalóasztalhoz hívta a MOST-HÍD járási vezetőit. Nincs okunk a kapkodásra, hisz egy ősi magyar mondás szerint türelem rózsát terem.

                                                           Szigeti László, az MKP OT elnöke

Szlovákia népszerűsítése és az ország láttatása szempontjából jó hír volt annak idején, hogy Kassa városa nyerte el 2013-ra az Európa Kulturális Fővárosa címet. A brüsszeli elbírálás kritériumai kemények, hisz az egyik legfontosabb elvárás a multikulturalizmus jelenléte, múltban és napjainkban egyaránt.

Igaz, hogy Kassára inkább a múltban volt jellemző a tipikus többnemzetiségű jelző, de a csaknem 9 ezres magyar, jóval kisebb német és maroknyi lengyel közösségeivel még mindig rászolgál erre a jelzőre. Nem beszélve a város szélesebb környezetében élő magyar, rutén és német kisebbségekről.

A pályázat elbírálásánál jól jöttek ezek az adottságok és természetesen Márai Kassához való kötődése is. Érdekes és tanulságos, hogy néhány évvel a megtisztelő kulturális fővárosi cím elnyerése után, amikor a minap a szervezőbizottság a január 19-én induló rendezvénysorozat programjáról tájékoztatott, mintha a fenti sorokban leírt adottságokról megfeledkezett volna. Igaz, hogy lesznek magyar vonatkozású programok, ezek viszont Kassa és Miskolc testvérvárosi státuszára épülve elsősorban a magyarországi kultúrcsoportok bemutatkozását szolgálják.

Nagyon örülünk annak, hogy egy tucatnyi magyarországi kultúrcsoport mutathatja be és népszerűsítheti majd kultúránkat. Mégis úgy gondoljuk, hogy nem szabadna kihagyni a helyi magyar kultúra képviselőit sem. A lehetőség adott Kassa városában és a régióban is. Nem csak a Csemadokra és a Thália Színházra gondolunk, hanem egyéb a régióban több éves, évtizedes múlttal rendelkező, neves magyar kulturális csoportokra.

A probléma fő okai az SzK Kulturális Minisztériuma bíráló bizottságában keresendők. Több kulturális csoportunk pályázatát elutasították, néhányan viszont a megpályázott összeg alig 5%-át nyerték el, melyből nem lehetett megvalósítani a tervezett elképzelést. Több mint 3 millió euró fölött rendelkezik Maďarič tárcája az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 program keretén belül.

Ha néhány évvel ezelőtt a cím elnyerésénél előnyös volt kérkedni Kassa és környékének multikulturális jellegével és Márai Sándorral, akkor adjanak a szervezők és a kulturális minisztérium lehetőséget az autentikus helyi és környékbeli magyar kulturális csoportok szerepelésének is.

Szigeti László,

a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke